Tia

- Hagyd abba! - kiáltok rá, remegő kezekkel, és a szemem teljesen kikerekedik, miközben nézem, ahogy a lány, akit szerettem, aki tudom, hogy sosem szeretett viszont éppen egy másik nőt öl meg. A kezei között leheli ki az utolsó lélegzetét, és Tia, a száján még a friss vérrel mosolyog rám, olyan csábosan, olyan elbűvölően, ahogy mindig is tette, de most nem hatol a lelkemig vele, mi több, egyszerűen csak undorodni kezdek tőle.
- Elpuhultál édesem? - törli le a vért, és dobja a földre, a már csak mozdulatlan testet. Lép egyet felém, és most nem mozdulok, nézem őt, de nem válaszolok, már nem a csillogás jelenik meg a szememben, hanem az ellenszenv, miért nem vettem észre, és most miért? Miért kellett ennyire utána mennem? Mégis mit tud ő, amivel ennyire elcsavarta  fejem, nem más, mint egy kikapcsolt érzelmekkel bíró vámpír, akinek kellett egy játszótárs és én tökéletes voltam, zöldfülű, éppen, hogy vámpírrá vált személyem és én belementem, mert azt hittem ez a dolgunk, de most valami kipattant és nem tetszett, amit látok, nem tetszett amikor vissza gondoltam, hogy mennyi rosszat tettem, mennyi embert öltem meg mert azt hittem ez csak móka. Igen lehet, hogy az is, egy darabig, de ha életben akarok maradni és nem akarok olyanná válni, mint ő akkor változtatnom kell.
- Végeztem veled Tia! - jelentem ki határozottan, pedig neki fogalma sincs, hogy mi van a fejemben, mégis mosolyog, és a száját a fülemhez közel helyezi el.
- Túlságosan is szeretsz ahhoz. - csókolja meg a fülcimpám és kereszt befűzi a kezeit a nyakam körül, a szemembe néz, és mintha megmozdulni látszana a fejében valami, egy pillanatra, mintha más lenne a szeme. AMikor látja bennem a teljes közömbösséget. Az érezelmeim azóta katyvaszosak, amióta vámpír lettem, most először tudom, hogy úgy akarok élni, ami szerintem jó és nem úgy, ahogy más szerint jó és ez nekem nem elég jó, ez túl sok és mégis olyan kevés. Kellenek a régi érzések, a barátok és mellette ez nem lesz meg sosem, legalábbis addig ameddig nincsenek érzelmei.
- Kapcsolj vissza! - jelentem ki halkan a szemébe nézve, amin meglepődik és azonnal elenged.
- Te megbolondultál, megártott neked a friss levegő? - mutat a kezemen lévő újonnan szerzett gyűrűmre.
- Baszodj meg Tia! - fordítok neki hátat és addig ameddig nem kap észhez lépek le. Fáj, mert szinte azonnal érzem az ürességet a mellkasomban, de ez nem szerelem volt, csak csábítás és én nagyon jól bevettem, hogy majd egyszer lehet más, de ennyi idő után nem lesz már. 4 év, pontosan ennyit áldoztam rá, és nem változott meg, még értem sem, mert nem jelentettem neki semmit. Talán ha elhagyom majd lép valamit, talán nem fogja érdekelni, de nekem fontos volt, mégis a magam józansága érdekében kellett elhagynom.

|| Nem tudom még, hogy szerelmi plot legyen később vagy sem, ezt majd közösen kitaláljuk, vagy majd az idő, de egy újratalálkozás Mystic Falls határain belül igazán kellemes lenne, visszakapcsolva vagy nem, ezt már a megalkotóra bízom, de lepj meg, szeretem az izgalmakat. || (téged is foglak, ha hozod )