Cheryl + Timothy

Cheryl + Timothy

478 szó ● Giant ● A mi kis meglepi kezdőnk

Egy nagyon kellemes emlék marad mindig is számomra a Salvatore suli. Végül is ez az iskola tanított meg élni az erőmmel az emberek között anélkül, hogy ártanék valakinek, vagy nekem ártana bárki. Ezért is jelent nekem olyan sokat, így nem is volt kérdés, hogy ha már álca gyanánt a növényekkel foglalkozok, kicsit kipofozom a suli udvarát is. Ugyanis jó ez az iskola, de a kertje, hát az mesél, mégpedig az itt élő lényekről. Legalábbis azoknak akik ismerik a történetüket, mint például egy régi diák, mint én. Mert külsős szem csak annyit lát, hogy eléggé elhanyagolt a környezet és nem nagyobb tartózkodnak a friss levegőn az itt tanuló diákok. Bár ez csak részben igaz, hiszen ez személyfüggő, mint sok más is. Én rendszeresen a kertben ütöttem el a szabadidőmet. Tanulmányoztam a virágokat és próbáltam az erőmből a maximumot kihozni. Úgy értem, mindig hozzá tettem valami pluszot a természethez. Mint az közismert tény, a boszorkányok, így a warlockok is összhangban vannak a természettel. Ebben hasonlítunk a tündérekre, de csak ebben! Ráadásul az elszívó boszorkákkal ellentétben mi, önálló erővel rendelkezők, szeretjük arra használni az erőnket, amire kell. Nem csínyekre és egyéb turpisságokra, inkább csak mások segítésére. Persze ez nincs bennünk automatikusan, de erre jött létre ez az iskola, hogy ezt megtanítsa. Bár rendkívül hiányos a tananyag, de a furfangosabbak titokban tanulmányozzák az erejüket, ahogy én is.

Az utam a kapun át egyenesen Dr. Saltzman-hoz vezet. Minden szálat ő irányít, így potenciálisan az egyetlen aki engedélyt adhat a kert rendezésére szakszerűen. Mert most nem úgy érkeztem ide, mint volt diákja, hanem mint vállalkozó és botanikus. Ezt előtte is szeretném letisztázni, mert az udvar rászorul a rendezésre, nem bohóckodni jöttem ide. Márpedig a legutóbb látottak után nem jönnék ide, kockáztatva, hogy összefutok Cherylel, ha nem tartanám fontosnak a munkámat. Apropó Cheryl, még mindig nem tudom felfogni, hogy egy csajjal kavar. Ennyire mélyen érintette volna az ütésem, vagy a szakításunk? Vagy szimplán nekem akar fájdalmat okozni ezzel? Mert amennyiben ige, nagyon jó úton halad a-felé, hogy meggyűlöljem. Haragszom-e rá? Nos, eléggé csak. Nem is a szakításunk miatt, ami az egoja miatt következhetett be, hanem azért is, hogy ennyire hamar túl van rajtam. Talán nekem is így kéne tennem, tovább kéne lépnem és mindent magam mögött hagyni. De valahogy ez nekem nem megy ilyen könnyen. Sokáig csak figyeltem Cherylt, mire lett köztünk valami és túl fontos Ő nekem, hogy ilyen egyszerűen feladjak mindent.

Belépve az ajtón elfog a nyüzsgés-forgás, mindenki siet az óráira és tolakszik. Szűk ez a folyosó még mindig. Szerencsétlenségemre sikerül is összemennem Cherylel, ugyanis én figyelmetlen vagyok, ő pedig annyira beszél, hogy telibe nekem jön, mintha ott sem lennék. Vagy direkt néz levegőnek, az is megeshet. Direkt nem is szólok semmit, nehogy észre vegyen. Talán bunkónak tűnhetek ettől, hogy nem kérek bocsánatot, de megtanultam az évek alatt, tőle felesleges, vagy haragszik, vagy nem. Nem befolyásolja amit hall. Legalábbis velem szemben sosem befolyásolta.