Danielle Devalson

Hol is kezdjem a történetem .. hát mondjuk az elején. Nem tudom mit mond neked, ha baljós hanggal adom elő, hogy bosziként New Orleansban születtem. Hát nekem azt mondja, édesanyám nem akarta, hogy sokáig maradásom legyen egy olyan helyen, ahol a boszikat egy vámpír irányítja, és még csak szabad akaratunk sem lehet. A másik fél irányából nem volt gond, Marcel szerette a gyerekeket, és amég nem volt gond velünk, szent volt a béke. Szerencsére attól függetlenül, hogy ott születtem, közünk nem volt az ottani kovenhez, így amolyan kívülállóként éltünk egyébként is köztük, - édesanyám már várandós volt velem, mikor elvesztette aput, és egy barátjánál szállt meg a városban, terv szerint valahol Garyville-ben születtem volna, csak a sors közbeszólt.. -, tehát mikor idősebb lettem, nyugodt szívvel, magyarázkodás nélkül léphettünk tovább. Kamaszodtam, és az egyébként is temperamentumos-makacs természetemmel egyre nehezebb volt visszafogni a varázslást, így tizenöt éves koromban végre elköltöztünk. Szerencsére a Salvatore iskola már akkor is tárt kapukkal várta a hozzám hasonlókat, így végre élhettem a mágiámmal, kitanulhattam azt, és nem kellett visszafognom ami vagyok. A számat, na azt vissza kellett fogjam, mert a varázslás csak még több önbizalmat adott, amitől beképzeltté váltam egy időre, de Mr. Saltzmannak sikerült a földhöz horgonyoznia, így ez már elmúlt. Jó, persze, bevallom na, néha még előjön, van, hogy fölényesebben szólok valakihez, mint kellene, de sajnos ilyen a természetem. Emellett viszont volt lehetőségem megtanulni milyen, ha az embernek a barátai mellett egy hatalmas családja is van, így sosem voltam rest kivenni a részem a csapatmunkákból, ha valamit elterveztem odatettem magam, makacsul áttörök minden akadályon, csak hogy a célomat, vagy célunkat elérhessem. Miután az iskolával végeztem, nem mondanám, hogy a legjobb utakra tévedtem, mivel egy vámpír társaságát élveztem nap mint nap, magam sem tudom, neki volt-e jó szövetség ez, vagy nekem, de ... egy idő után már nem volt arcom a városban maradni. Szeretett ölni, én meg nem bántam, ezzel úgy éreztem az én lelkem is egyre sötétebb, a mágiám is ekképpen formálódott, és ezzel azt értem el, hogy anyu visszaköltözött New Orleansbe, mert már nem tudott rám nézni. Nem érdekelt. Ma már gyűlölöm azt a részem, aki így érezte akkor, de így volt, hiába is tagadnám, lázadtam, tombolni vágytam, úgy éreztem megtehetem, volt állandó partnerem, akitől a mágiám élhetett, és kölcsönösen segítettük egymás útját, még ha a rossz irányba is. Egy éve üzentek, hogy édesanyámat megtámadták, és nem volt lehetősége megvédeni magát, én pedig teljesen összetörtem, és azonnal a francia negyedbe utaztam, hogy odaérve rájöjjek, olyan csúnyán át lettem verve, hogy mutogatni kellene de komolyan.... csak mese volt az egész, mert anya már nem tudott mást kitalálni, hogy észhez térítsen, és hát nagyon jól ismert, mert igen, ezzel bizony a helyére billentette a gondolkodásomat. Elmondtam Aidennek, aki nem volt túlzottan elragadtatva, csúnyán össze is zörrentünk, végül mégis békével váltunk el, és hogy keressük egymást ha nagy baj lenne, de olyan társak már nem leszünk, akik bűntudat nélkül irtják a népet. Persze maradásom nem volt abban a városban, anyu meg jönni nem akart, mondván egyem meg amit főztem, egyedül jöttem vissza Mystic Fallsba pár hónapja, hogy jóvátegyek sok mindent, amit sikerült elrontanom. Aki ismeri a természetfeletti világát, hallott ezt-azt rólunk, és vagy elhitte vagy nem, de elég sok lenéző pillantást nyeltem már le ittlétem alatt, és mivel a bűntudat sem olyan erős, hogy legyőzze a makacsságot, kemény négy napig voltam felszolgáló a Grillben.... mert aztán az egyik vendégnek elkezdtem forralni a vérét dühömben, és csak az a szerencséje, hogy a másik pincér nekem jött, és helyrezökkentett. Kissé instabilnak tűnhetek, hogy zökkentgetni kell össze-vissza, de igen, néha az is vagyok, mert jó akarok lenni, de vonz a sötétség is, mint egy cseszett sorozatban. Világítótorony őrnek kellene mennem, hogy ne bántsak senkit, legalább egy idő után mágiám se lenne hozzá.. Ha sok van, csak a fejembe száll a hatalom, borzalmas érzés! - mondom ezt akkor, mikor 'tiszta' vagyok .... egyébként meg élvezem ha irányíthatok, nagyon is. Szóval ha már felszolgálónak nem voltam jó, és emberek közt sem ajánlatos lennem úgy tűnik, egyelőre nem csinálok semmi hasznosat, csak néha meglátogatom Mr. Saltzmant, meg a dilidokiját... szánalmas. Nem tudom, hogy ez a 'hogyan alázzunk meg' vagy a 'hogyan mentsünk meg régi diákokat' program keretein belül mozog, de még csak nem is használ. Viszont legalább Aiden 'intézett' nekem egy házikót, és egy hitelkártyát is kaptam tőle, a jóég tudja honnan van rajta pénz, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel. Majd hazudom hogy van egy gazdag nagymamám!