Fajleírások

Az egyik legősibb fajról beszélünk, akik már a vámpírok előtt is léteztek, azaz több, mint ezer éves faj. Ezek a lények kimondottan agresszívek még emberi alakjukban is, ugyanakkor előnyükre válik több erősebb tulajdonság, ami az átok aktiválását követően sokszorosodva megerősödött bennük. Ilyen például a szaglás, a hallás, a reflex, gyorsaság és az erő. Ugyanakkor nem akárkiből lehet vérfarkas, sőt, igen ritkának számítanak az évszázadok eltelte óta. Nem minden ember hordozza a gént, másfelől nem túl gyakori, ha gyilkosság történik. Hogy miért? Vérfarkas akkor válik valakiből, ha viseli a gént és életében először ő öl embert, vagy miatta hal meg valaki. Az átok ekkor azonnal aktiválódik a testben. A következő telihold eljövetelekor az illető első átváltozásán esik keresztül, ami kín-kínok közt telik. Ez a folyamat órákig eltelhet, ahogy az emberi csontozat megpróbálja felvenni egy farkas csontvázát. Alighanem nem sokáig maradnak ebben a négylábú állapotban, hamarosan visszanyerik eredeti emberi formájukat. Ez sokak számára megváltás lehet, hisz állati alakjukban a legtöbb egyáltalán nem önmaga, sőt, akár a saját barátját is képes megölni hidegvérrel. Emberi formájukban sem túl biztonságosak, de ebben az állapotban egy másik legerősebb lény számára a harapásuk egyszerűen kegyetlen halált jelent; a vámpírok nagyon ódzkodnak a vérfarkasoktól. Puszta tekintetük is elrémiszti őket: hisz rikító sárga szemük hamar lebuktatja őket. Előfordulhat, hogy átváltozott alakjukban még egy vámpírnál is erősebbek, de emberi alakjukról ezt nem igazán mondhatni el. Azonban ők is sebezhetőek, viszont szerencséjükre kisebb sérülések pillanatok alatt regenerálódnak. További kiemelkedő gyengeségeiknek számít, hogy a farkasfű pillanatok alatt legyengíti őket. Másik hasonló ellenszer ellenük azok a boszorkányok és warlockok, akik képesek igékkel megfékezni őket. Természetesen ezt csak olyan igéző képes, aki okkult ebben a tudományban és ért is hozzá. Máskülönben egy boszorkány sem tehet ellenük semmit sem. Ami pedig a legtöbb faj gyengesége, úgy számukra is: kitépik a szívét, karó a szívbe, vagy fej-bármely végtag elválasztása a testtől.
Veszélyeztetett fajról beszélünk. Elsősorban vadászok leselkednek rájuk, másfelől akik megtudták, hogy hordozzák a gént, egyszerűen leköttették magukat és nem vállaltak utódot. A faj megóvása érdekében a kezdetektől fogva falkákban élnek, így biztosítva még nagyobb erőt és védelmet maguknak. Erdőkben és mocsarakban húzzák meg magukat, minél távolabb a civilizációtól. Az emberek is erősödtek az évszázadok során az eszközeikkel; a lebukásuk végzetes lehet a vérfarkasoknak az emberekkel és más fajokkal szemben. Vannak olyanok, akik kezdők és nem találtak falkára, vagy szimplán nem is akarnak falkákban élni. Számukra az az egyetlen óv, ha boszorkány vagy warlock készít nekik holdgyűrűt. A nélkül teliholdkor féktelenek.

Vámpírok mindössze röpke ezer éve léteznek. Létezésüket Mikael Mikaelsonnak és Esther Mikaelsonnak köszönhetik. Vámpírok az ő gyermeküktől származnak, mindazok, akiket megfertőztek vérükkel. Kimondottan erős faj, mindemellett örök élettel rendelkeznek. Kivétel természetesen van, hisz őket is érheti külső támadás. Előnyükre szolgál, hogy vámpírráválásukkor emberi külsejük nem változik nagy mértékben. Leszámítva a megnyúlt szemfogakat és a szem alatti sötét ereket. De ezt tudják kontrollálni.
Vámpírráválás pillanatnyi folyamat. Egy vámpír véréből kell táplálkozni egy halandónak, majd meg kell halnia. Idővel halálából felébred, de ezzel még nem halhatatlan. Szinte azonnal embervérhez kell jutnia, hogy véglegesítse magán az átkot. Ha nem tudja azt megszerezni, akkor meghal.
Kimondottan gyakori, hogy vámpírok állati véren élnek. Sokak tartózkodnak tőlük, pedig egyáltalán nem egyformák. Valaki azért lett vámpír, mert halálos beteg volt. Valaki azért, mert nem volt más választása. Nem mindegyikőjük képviseli a rossz oldalt, de ezt a vadászok természetesen figyelmen kívül hagyják. Az állatvér tényleg kíméli az embereket, viszont így a vámpír sokkal gyengébb és sebezhetőbb. Ha a táplálkozást huzamosabb ideig mellőzi, a bőre kiszárad és nemes egyszerűséggel mumifikálódik, de meghalni nem tud. Ártalmas számukra a napfény. Szinte azonnal porrá lesznek, ha napfény éri őket. De warlockok és boszorkák segítségével lapis lazuli kővel ellátott megbűvölt ékszerrel képesek napra menni. De ez a tárgy rendkívül nehezen kaparintható meg, elvégre a boszorkányok és a warlockok nem kimondottan szeretnek más fajokat, ez alól pedig a vámpírok sem kivételek. Egyéb érdekességük például az, hogy egy házba csak akkor mehet be, ha annak tulajdonosa engedélyt ad számára.
Mindemellett képesek más elméjét irányítani, rávenni bárkit bármire. A természet erről gondoskodott, ezért a verbéna hatástalanná teszi minden próbálkozásukat. Sőt, a verbéna számukra kínzóan káros és mérgező.
Némelyik vámpír képes kikapcsolni az érzelmeit, ha úgy akarja. Akkor olyan, akárcsak egy eszetlen vadállat. Nem számít számára semmi, csak táplálkozik és táplálkozik, teljesen mindegy, hogy az hány életet követel. Visszakapcsolni nagyon nehéz.
Ahogy idősödnek, annál erősebb egy vámpír. A vérvonaluk viszont korántsem lehet halhatatlan, ugyanis minden egyes ősvámpírhoz tartozik egy vérvonal. Ha egy ősi meghal, akkor az egész vérvonala kipusztul. Ezért is inkább a vadászok az ősiekre jelentenek nagy veszélyt.
Egyéb fontos tulajdonságuk, hogy képtelenek nemzeni.

Tribridnek nevezzük azt, aki mindhárom faj képességeivel meg van áldva: vámpír, boszorkány és vérfarkas.
Egyedül Hope Mikaelson Tribrid, amíg a sorozatban nem kerül sor arra, hogy több tribrid lehessen, addig az oldalon sem fogadunk el.
Hope egy hibrid-vérfarkas kalandból jött létre, kinek nagynénje boszorkány volt. Voltaképpen a fajok közül a legerősebb, hiszen minden képessége megvan ahhoz, hogy bárkit legyőzzön.
Maga dönti el, hogy mikor változik vérfarkassá, nem kell mágikus tárgy számára a varázsláshoz, mint a Saltzman ikreknek. (akik elszívó boszorkányok)
A Tribrid vére képes a vérfarkas harapás gyógyítására.

Ebben a világban az emberek azok, akik nem rendelkeznek semmilyen különleges képességgel vagy tulajdonsággal. Viszont fejlődő technológiájukkal némelyikük sokkal erősebb lehet bármely természetfelettinél.
Belőlük lehet vámpír, vérfarkas vagy akár vadász. Természetesen az emberek teszik ki a legnagyobb populációt a Földön. Viszont a populációnak csak kis százaléka tud a természetfeletti világról. Valószínű, hogy hatalmas káosz uralkodna el a világukban, ha tudomást szereznének mindenről, ami körülöttük zajlik. Az életük ezzel szemben párhuzamosan halad, hisz sokan tesznek arról, hogy a világnak a másik arca egyáltalán ne kerüljön köztudatra.
Az emberek szokásosan végzik a mindennapi tevékenységüket. Dolgoznak, bevásárolnak, utaznak, tanulnak és utódokat vállalnak. Habár emberekből is lehet természetfeletti, de ők maguk is nemzhetnek nem a maguk világbeli lényt. Halandók beleszeretnek egy természetfeletti lénybe, s lám, utóduk egy warlock vagy egy boszorkány, esetleg egy gyilkos génekkel szunnyadó leendő vérfarkas.

E faj voltaképpen mindkét faj erejét viseli; a vámpírét és vérfarkas. Noha nem elég, hogy önmagában ebből egy faj is hatalmas erővel rendelkezik, mégis Klaus Mikaelson többet akart és azt meg is valósította. Habár a Mikaelson születésétől fogva vérfarkas volt, édesanyja azt elfojtotta benne akkor, amikor vámpírrá tette őt. Innentől fogva pusztán Niklaus csak álmodozhatott arról, hogy valaha is képviselője legyen mindkét fajnak. Egészen mostanáig. Egy Petrova hasonmás vérével lehetővé tette, hogy ő maga azzá váljon, ami után már évszázadokon át sóvárgott. Hibriddé. Azonban ezzel nem csak magának adott hatalmat, hanem más vérfarkasokat is megajándékozott ezzel az újdonsággal. Eddig végzett néhány vérfarkassal, akikkel megitatta egy vámpír vérét, s majd mikor felébredtek, Petrova vérrel itatta. Klaus gondoskodott arról, hogy maradjon az értékes nedvből, ezért még van lehetősége néhány hozzá hasonló lényt megalkotni. Célja, hogy hibrid hadsereget építsen fel magának, akiknek csak is ő adhat ki parancsot. Ezzel Klaushoz kötődnek, ám néhánynak sikerült elérnie, hogy megtörje ezt a varázslatot.
Mivel mindkét faj adottságával rendelkeznek, a továbbiak a következőek: például szabályozni tudják, hogy mikor akarják farkas énjüket előhívni, s ezzel szemben varázsgyűrű nélkül is képesek Napfényre lépni. Képesek igézni embereket, azonban a farkasfű és a verbéna nagyon káros számukra. Illetve továbbra is csak akkor tudnak egy házba belépni, ha annak tulajdonosa engedélyt ad rá. A harapásuk továbbra is halálos egy vámpírra nézve. Vérrel táplálkoznak.
Megölésük a megszokott: karó a szívbe vagy letépett végtagok.

A történetük a második században kezdődött el. Egy természetfeletti vadászokból álló csoport jött létre egy boszorkány által. Ezt a csoportot Alexander vezette és céljuk, hogy minden vérszívót eltöröljenek a Földről. Ez a feladat korántsem bizonyult egyszerűnek már akkor sem, így a boszorkány erővel ruházta fel őket. Gyorsasággal és erővel. De ez nem tette őket erősebbé a vámpíroknál. Azonban a boszorkánytól kaptak még valamit: a testükön elterjedő vadász jegyet. Ez akkor terjed, ha egy vadász megöl egy vámpírt vagy egy hibridet. A testükön lévő térkép csak a vadászok által értelmezhető dolog. Eleinte Olaszországban indítottak hadjáratot a vérszívók ellen, százasával irtották ezeket a lényeket. Idővel azt is elterjesztették az emberek között, hogy démonok élnek közöttük. Ezt az emberek elhitték és a saját gyengeségeikkel és félelmükkel ők is irtani próbálták a lényeket.
A vadász jegye egy olyan térképszerűség, ami ha a végéhez ér, elvezet a vámpír-izmus esetleges gyógymódjához. Ez a jegy egyre csak bővül minden egyes megölt vámpír után. Ha egy vámpír megöl egy ilyen vadászt, szörnyű bűntudat kerekedik rajt úrrá és öngyilkosságot követ el.
Azonban az átkok alól ők sem kivételek. Minél több vámpírt ölnek, annál irányíthatatlanná válnak a gondolataik és akarataik. Egyre többet kell ölniük, hogy enyhítsék ezt a vágyat, ami a vámpírhalálok számával többszörösen növekszik. Még akkor is ölniük kell, ha ők valójában nem is akarják azt. Ezzel a saját életüket is kockára teszik; idővel puszta tárggyá válnak. Az Ötök tagja közül ha egy meghal, valahol a világban egy ember kiválasztásra kerül és ő lép a helyébe akarata ellenére. Onnantól fogva nem létezik saját vágyak, álmok, életek. Csak az öldöklés.

A boszorkányok és a boszorkánymesterek olyan emberek, akiknek genetikai öröklődésük tehetséges ahhoz, hogy természetfeletti vagy paranormális eszközökkel befolyásolják a természetet. Ez egy veleszületett kapcsolat a természet elemeivel és erőivel, amely lehetővé teszi számukra a "boszorkányság" gyakorlását.  Szinte minden boszorkány váltig állítja, hogy ők voltak a legelső megalakuló természetfeletti lények és csak utánuk következtek a többi lények. Talán igazuk lehet, elvégre a boszorkányok és warlockok eleinte a természet egyensúlyáért feleltek. Hatalmuk végett rengeteg faj fejlődésében közrejátszottak, például miattuk alakultak meg a vadászok és a vámpírok. A boszorkányokat és férfi megfelelőjüket természetellenes képességük miatt népek ítéltek el. Azonban ennek rengeteg rétege volt: félelem, hatalom és a féltékenység. Boszorkányperek áldozatai lettek. Ezzel létszámuk rohamosan lecsökkent, mára pedig koveneket hoztak létre, hogy biztosítsák túlélésüket. Legtöbbjük hatalmas segítségre tehet szert Stafford városában megalapított iskolában, ahol okkult művészeteket tanulnak.
A boszorkányok varázslatos képességeit nagyban befolyásolja érzelmeik. Minél több bennük az aggodalom a félelem, a negatív gondolatok, annál jobban elvesztik maguktól a bizalmat. Ezek mind akadályozzák, hogy a megfelelően hozzáférjenek hatalmukhoz.
Rengeteg energiára van szükségük, hogy képesek legyenek varázslatokra. Épp emiatt teljesen sebezhetőek, ha valaki varázslás közben akarná megtámadni. Néhány mágia pedig tárgyakat vagy különleges eseményeket igényel, hogy megvalósítható lehessen.
Annak ellenére, hogy mágikus képességekkel rendelkeznek, a boszorkányok továbbra is emberek  és ugyanolyan gyengeségeikkel rendelkeznek, mint a nem természetfeletti lények. Ilyen például az öregedés, halál, lebomlás és a betegségek.
Egyes hiedelmek szerint a boszorkánymesterek gyengébbek, mint női megfelelőjük. Ezt a boszorkányok azzal magyarázzák, hogy a megnövekedett tesztoszteron okozza.
FIGYELEM!! 100 évnél idősebb boszorkány nem alkotható meg! A kiválasztott Play by -hez passzoljon a karaktered kora!

A familiárisok olyan goblinok, akik állatformát öltenek, hogy boszorkány vagy boszorkánymester gazdájukat védelmezzék. Egykoron valaha emberek voltak saját élettel, ám haláluk után goblinná változtak át és bolyongnak a Földön egészen addig, amíg egy boszorkány meg nem idézi vagy ki nem választja. A kiválasztás nem akármilyen. Csak az a szellem válik goblinná, amelyiknek igen fájdalmas és szomorú halála volt. Olyasvalami, ami emberi ésszel felfoghatatlan. Goblin alakjukban rettenetesen néznek ki, gyengébb idegzetűek szörnyet halhatnak az ijedtségtől a látványuk végett. De szerencsére ezt a formát csak addig viseli, amíg nincs gazdája. Utána már nincs lehetősége eredeti formáját ölteni.
Idézés esetén a Goblin dönthet arról, hogy akarja szolgálni esetleges leendő gazdáját, vagy sem. Legtöbb esetben makacs módon meg sem jelenik. Választás esetén viszont a Goblin akarata ellenére köteles szolgálni urát vagy úrnőjét, ám azzal szemben sokkal engedelmesebb, mint egy idézett goblin. A kettő közt annyi a különbség, hogy egy idézett goblin bármely formát adhat magának. Egy kiválasztott pedig, ahogy a nevében is benne van, a leendő gazda választhatja ki, hogy milyen állatot öltsön és sokszor ő is nevezi el. Egy idézett teljesen más, sokkal makacsabb és vadabb. Valaki erre, valaki arra esküszik. Boszorkány válogatja.
Azonban ez a forma az emlékeiben megőrizte egykori emberi formáját és képes azt magára ölteni, ha akarja. Ám ha gazdája védelméről van szó, akkor haladéktalanul állatformát ölt. Fontos folyamat, elvégre emberi alakjában gyenge és sebezhető. Állat alakjában sokkal több erőt tudhat magáénak. Ez lehet a goblin átalakulásakor akármilyen állat, de csak egyféle lehet. A legtöbb képes gazdájától távol maradni, viszont megérzik, ha valami rossz fog történni. Akkor azonnal védelmet nyújtanak, még az életük árán is. Ha egy boszorkánynak vagy boszorkánymesternek elpusztul a familiárisa, többé nem lehet más familiárisa, ugyanis a goblinok csak olyan gazdát szolgálnak, akik még sosem idéztek familiárist. Szigorúan csak varázslókat óvnak, más fajok esetében sosem jelennek meg.
A legtöbb familiáris képes emberi nyelven kommunikálni, azonban ha újszülött, még szüksége van a nyelvet felfrissítenie.
Ereje nagyon erős, ugyanakkor egyáltalán nem sebezhetetlen. Ha egy familiáris elpusztul, többé goblinná sem alakul. Egyszerűen megszűnik, nem lesz többé.
Érzelmeik olyanok, akárcsak bárkié. Tudnak szeretni, érezhetnek haragot is. Sőt, emberi étekkel táplálkoznak és muszáj is nekik, hisz halandó testet öltenek. Viszont vérük mérgező minden fajra nézve. Gyógyulásuk állat alakban gyorsabb, míg emberi alakjukban lassabb folyamat. Megidézésükkor vagy kiválasztásukkor saját magukat nevezik el egyetlen egy névvel, nincs családnevük.
Állat alakban képtelenek a kommunikációra, ám gazdájukkal gondolattal képesek bármikor megérteni egymást. Ám más tulajdon familiárisát nem hallani, ha csak nem ember alakot ölt éppen.
Nem képesek utódot nemzeni, ám azt imitálni viszont igen. Gazdájuk iránt pusztán szolgálatot éreznek. Azonban előfordulhat, hogy érzelmek is köthetik a familiárist hozzá, de erre még nem volt példa, így ez csak feltételezés.
Ha gazdája meghal, a familiáris is vele együtt pusztul el.  A legtöbb nem emlékszik előző életére sem arra, ahogy évezredek vagy évszázadokon át bolyongtak az emberek közt. Tudatuk csak akkor érvényesül, ha kiválasztják őket. Ahogy fejlődnek, némelyiknek úgy jelenhetnek meg álomszerűen az emlékek. A familiárisnak nem szabad rájönnie a halála pillanatára, amikor hús-vér ember volt: némelyik bele is pusztul a gondolatba.
Koruk meghatározatlan, hisz maguk sem tudják, hogy mióta létezik lényük.

A főnix (görög: Φοῖνιξ) mitikus tűzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt.

Félreértés ne essék, nem halhatatlanok, úgymond van egy kvóta, hogy mennyiszer képes újraéledni az adott személy, de ezt a számot senki sem ismeri, így hát csak a szerencsére bízhatja magát az, ki főnix és meghal. Csupán csak reménykedhet abban, hogy a tűz után újraéled.

Mikor egy főnix meghal, akkor hatalmas lángcsóvákkal kezd el égni és hamu lepi őt el, amit aztán áttörve éled újra. Ezt a tulajdonságot leszámítva olyanok, mint a többi emberek. Öregednek, és ha lejár a bizonyos kvótájuk akkor bármivel meglehet őket ölni. Nincs szuper erejük és képességük.

Manapság a tündéreket nem úgy kell elképzelni, mint a mesében amit nagymamáink meséltek nekünk. A tündéreknek nincs hegyes fülük és bármilyen megkülönbözető testi adottságuk. Ugyanúgy néznek ki, mint a többi lény az iskolában, képességre viszont csak akkor tehetnek szert, ha hisznek bennük, ugyanis sokáig azt hitte mindenki, hogy a tündérek nem léteznek, csak a mesékben, filmekben, pedig a Salvatore iskolában is vannak.
Ha a többiek elkezdenek hinni abban, hogy van erőd, akkor egyre inkább meg fogod tudni tanulni használni, de erre nehéz lesz rávenni az embereket. Senki nem hisz abban amit még nem látott.